A katasztrófa görög eredetű szó, amely hirtelen bekövetkező, megrázó csapást, megsemmisülést jelent, és az emberi élet, az anyagi javak, valamint a természeti értékek pusztulását okozza. A magyar jog (az 1999. évi LXXIV. törvény) szerint az minősül katasztrófának, ha a veszélyeztetés vagy kár mértéke meghaladja az erre rendelt szervezetek előírt védekezési lehetőségeit, és különleges intézkedések, valamint az önkormányzatok, állami szervek és esetleg nemzetközi segítség szigorúan összehangolt együttműködését igényli.

A modern, biztosítótársaságok által használt meghatározás szerint akkor beszélhetünk katasztrófáról, ha az áldozatok száma meghaladja a húszat, vagy a kár összege a hatmillió dollárt – ez alapján egy átlagos évtizedben mintegy 1500 ilyen esemény történik (hetente átlagosan három), melynek 95%-a természeti csapás. Ezek következtében tízévente körülbelül ötvenmillió ember válik hajléktalanná.

A katasztrófák legfőbb fajtái a természeti (például földrengés, árvíz, vulkánkitörés) és az ipari katasztrófák, amelyek elleni védekezéshez különösen fontos az előre tervezett, folyamatos koordináció a hatóságok és a lakosság között.