Európa a Föld egyik kontinense, amely nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Urál és a Kaukázus, délen pedig a Földközi-tenger felé határolódik, és Ázsiával közösen alkotja Eurázsiát. Területével (mintegy 10,5 millió km²) a második legkisebb földrész, mégis 2025-ben mintegy 744–745 millió lakossal rendelkezik, ami a Föld népesésének körülbelül 9 százalékát tette ki. A kontinens neve a görög mítológiából származik: a föníciai herceglányt, Európé, akit Zeusz bika alakban rabolt el, és a szó először a Homéroszi himnuszokban bukkan fel; egyes nyelvészelek a görög eurüsz ("széles") és opsz ("arc") szavakból, mások a sémi ereb ("naplemene") kifejezésből eredeztetik. Földrajzilag ez a kontinens rendelkezik a legtagolódabb partvidékekkel, ahol nagy félszigetek (Skandináv, Pireneusi, Appennini, Balkán) és jelentős szigetek (Brit-sziget, Izland, Szicília) váltakoznak, míg a skandináv tengerpartok fjordjai (jeges patakok által mélyített öblök) különleges tájakat alakítanak ki. Geológiailag a Balti-ősföld és az Ukrajnai-pajzs a legrégebbi kőzeti formációk, amelyek a lepusztulás miatt gazdag vasér szinten, azonban a nehézérc-szigetek esetében a tenger a part vonalat – turzások, lagúnák – épít, vagy éppen pusztítja a partokat. Végezetül, noha a kontinens keleti határa (Urál, Kaukázus) megegyezéskéletes, a szigetek (mint Nagy-Brannamai) lakói különválasztják az "kontinentális" Európa fogalmát a földrész szigetvilágától.