A meteorológia az időjárási folyamatok és előrejelzések tudománya, amely a Föld légkörében – főként a troposzférában – zajló jelenségeket vizsgálja, ahol a hőmérséklet, a légnyomás és a páratartalom bonyolult kölcsönhatásban áll egymással. A szakterület gyökerei mélyre nyúlnak: Arisztotelész i. e. 350 körül írott Meteorológia című művében már leírta a vízkörforgás alapelveit. A modern mérések kezdete a 17. században indul, amikor Galilei termoszkópot (1607), Torricelli barométert (1643) és Pascal a légnyomás magassággal csökkenését (1648) fedezte fel – hozzájuk csatlakozott a Hooke által 1667-ben elkészített első szélmérő is. A 18. század meghatározó alakjai közül Celsius a hőmérő-skáláját (1742) és Hadley a szélkeringési cellák modelljét (1735) alkotta meg, míg Benjamin Franklin rávilágított, hogy az időjárási rendszerek nyugatról keletre mozognak, és a villámoknak elektromos eredete van. 1803-ban Luke Howard rendszerezette a felhők osztályozását, amellyel megalapozta az éghajlat-megfigyelés új módszerét. A meteorológiához tartozó részdiszciplinák – például a légkörfizika, a légkördinamika, a légkörkémia és az éghajlattan – együttesen a légköri tudományok tág területét formálják.A meteorológia az időjárási folyamatok és előrejelzések tudománya, amely a Föld légkörében – főként a troposzférában – zajló jelenségeket vizsgálja, ahol a hőmérséklet, a légnyomás és a páratartalom bonyolult kölcsönhatásba lép egymással. A szakterület gyökerei az ókorig nyúlnak: Arisztotelész i. e. 350 körül írott Meteorológia című művében már leírta a vízkörgés folyamatát. A modern mérések a 17. században vették kezdetüket, amikor Galilei termoszkópja (1607), Torricelli barométere (1643), Pascal felfedezése a légnyomás magassággal csökkeneséről (1648) és Hooke szélmérője (1667) nyitotta meg az utat az időjárás műszeres megfigyelése felé. A 18. században Celsius hőmérő skálája (1742) és Hadley cella-elmélete (1735) járult hozzá a méréshez és a szélrendszerek megértéséhez, míg Benjamin Franklin kimutatta, hogy az észak-amerikai időjárási rendszerek nyugatról keletre haladnak, és a villámok villamos természetére is rávilágított. 1803-ban Luke Howard rendszerezte a felhők felosztását, elősegítve ezzel a megbízhatóbb észlelést. A meteorológiához szorosan kapcsolódnak az éghajlattan, a légkörfizika, a légkörkémia és a légkördinamika, amelyek együttes a légköri tudományok körét alkotják.