Tahiti, Francia Polinézia legnagyobb szigete, a Csendes-óceán gyöngyszeme, mely lenyűgöző természeti szépségeinek és barátságos lakosságának köszönheti világhírnevét. A sziget nyolcas alakú, amely Nagy-Tahitiból és Kis-Tahitiból áll, legmagasabb pontja a 2241 méteres Orohena-hegy, fővárosa pedig a festői Papeete. Bár a trópusi éghajlat igen csapadékos, a sziget mentes a malária és a tífusz betegségeitől, és kb. 189 517 lakos népesíti be, akiknek körülbelül 70%-a őshonos polinéz leszármazott. A helyi gazdaság főképp a vanília, a kókuszolaj és a híres tahiti-gyöngy exportjából építik, a virágzó turizmusnak köszönhetően pedig a legmagasabb életszínvonalát érte el a térség államai között – a nemzetközi repülőtér, Faa'a, is itt található. A felfedezők közül 1606-tól spanyolok, majd 1767-ben Samuel Wallis angol kapitány, 1768-ban a francia Bougainville, később pedig Cook kapitány – aki a Szerelem szigetének nevezte el – ékeltek a partjain; az ottani missziók és a katolikus–protestáns konfliktusok után 1880-ban az utolsó független király, V. Pōmare, átengedte a sziget a franciáknak. Ma Tahiti félautonómiát élvez a tengermellék közigazgatási egységén belül, és 2004 óta tartósan napirendjén szerepel a függetlenség megszerzése; az őslakosok legjellegzetesebb emléke pedig a kora fekete lávafalakkal kerített maraé (az őskultikus templom), amelyek közül a leghiányzatlanabb az Arahurahu a fővárostól húsz km-re.