A hulladék azokat a feleslegessé vált tárgyakat és anyagokat jelenti, amelyektől tulajdonosuk megválik – míg a régi, szerves hulladék nem okozott gondot, az urbanizáció és az ipari méretű, nem lebomló anyagok megjelenése komoly környezeti kihívást jelent. A fejlett országokban naponta átlagosan 1 kg hulladék keletkezik fejenként, a legegyszerűbb kezelési mód pedig a hulladéklerakó, amely azonban rengeteg helyet foglal – a New York-i Fresh Kills telepet például az űrből is látni lehet –, és rossz szigetelésnél mérgező anyagok kerülhetnek a talajvízbe vagy metánrobbanás következhet be. A szemét társadalmi keresztmetszetet is ad: Svédországban a szemetes bizalmi állásnak számít, miközben a fogyasztói társadalmakban gyakran még ehető élelmiszert is kidobnak, amit sokan a kukákból gyűjtenek össze. Az sem mindegy, hogy kulturálisan mely állati részeket tekintjük fogyaszthatónak – érdekesség, hogy Magyarországra külföldi húsfeldolgozási hulladékokat is behoznak, amelyeket hazai húskészítményekben használnak fel. A hétköznapi "szemét" szaknyelven Települési Szilárd Hulladék (TSZH), amely a gazdasági körforgásból kikerült, vegyesen lerakott anyag, míg a "hulladék" tágabb fogalom, amelynek kezelése történhet újrahasznosítással vagy termikus hasznosítással. A hulladékgazdálkodással számos szervezet foglalkozik, többek között a PRO EUROPE a csomagolási hulladékokért, az Európai Környezeti Ügynökség tematikus központja (ETC/RWM), valamint a magyar Humusz Szövetség, amely a szemléletformálásért és a komposztálás népszerűsítéséért felel.