A Velencei-medence a Mezőföld legészakibb kistája Fejér vármegyében, egy 85 km²-es, árkos süllyedékterület, amely a Velencei-hegység déli lábánál húzódik, és részben a Velencei-tó vize tölti ki. Földtani aljzatát gránit és perm kőzetek alkotják, a felszín pedig a felső pleisztocénban keletkezett vetődések mentén, holocén üledékekkel fedetten alakult ki; a tó átlagos mélysége mindössze 1,1 méter, lefolyását a 35 km hosszú Dinnyés–Kajtori-csatorna biztosítja. Éghajlata mérsékelten meleg és száraz (évi 550 mm csapadék, 10,2–10,4 °C átlaghőmérséklet), területének 40%-át víz borítja, ahol nádasok, úszólápok és az ország egyik legnagyobb hagymaburok-állománya (Liparis loeselii) is megtalálható. A tájat a tómedence és az egykori Nádas-tó feltöltött süllyedéke határozza meg, legmagasabb pontja 163 méter Velencénél, legalacsonyabb pedig 104 méter délnyugaton. A mintegy 17 000 fős (2001) lakosság sűrűn benépesült vidék, a három település Gárdony, Velence és Kápolnásnyék, melyek közül kettő városi jogállású.