A délibáb olyan légköroptikai jelenség, amelynek során a fény különböző sűrűségű levegőrétegek határán megtörik, így a távoli tárgyakat nem a valódi helyükön és helyzetükben látjuk. A közhiedelemmel ellentétben ez nem a teljes visszaverődés, hanem a törésmutató-különbség miatt bekövetkező fénytörés, amely leggyakrabban a horizont közelében figyelhető meg. Két fő típusa van: az alsó állású – amely forró sivatag vagy aszfalt fölött vízpocsolyának látszó képet vetít – és a felső állású, amely a hideg légkörnél a tárgy fölé emeli a képet, így megnövelve a látóhatárt. Az utóbbi miatt feltételezhető, hogy a Titanic legénysége késve észlelte a jéghegyet, mivel a felső állású délibáb elfedhette a veszélyt. A jelenség legkönnyebben nyugodt légkörű, kiterjedt sík felületeken vagy a tenger felett figyelhető meg, a napkelte és napnyugta idején pedig számos érdekes változata, például a torzult Nap és a zöld sugár is láthatóvá válik.