Holdfogyatkozás akkor következik be, amikor a Föld a Nap és a Hold közé kerül, és a telihold belép a bolygónk árnyékába – a jelenség szabad szemmel is látható, és nem parallaktikus, így az űrből is megfigyelhető. Teljes fogyatkozásnál a Hold nem sötétül el teljesen, hanem a földi légkör szóródó fénye halvány narancsvörös derengést ad, ezt nevezik vérholdnak. A fogyatkozásnak léteznek részleges és penumbrális (félárnyékos) típusai is, amelyek kevésbé látványosak, mert a Hold fényessége alig változik. A Kék Hold (Blue Moon) ezzel szemben nem a hold színére utal, hanem arra a ritka esetre, amikor egy adott hónapban kétszer van telihold. Történelmileg a holdfogyatkozást sok kultúrában baljós jelnek tekintették, de már az ókori Mezopotámiában is használták a Hold 29,5 napos periódusát a naptár – számolására. A jelenség tehát nemcsak látványos égi esemény, hanem fontos szerepet játszott a csillagászati megfigyelések és időszámítás fejlődésében is.