A kammatthána (páli: "a munkavégzés helye") a buddhista meditáció egyik alapfogalma, amely a tudat belső "munkaterületén" végzett spirituális gyakorlatokat jelöli, és pontosan negyven kanonikus meditációs tárgyat foglal magában, amelyeket a Viszuddhimagga sorol fel. A gyakorlati tárgyak több nagy csoportra oszlanak: például tíz kaszina (föld, víz, tűz, szél, színek stb.), tíz irtózatossági tárgy (holttest különböző állapotaiban), tíz felhalmozás (Buddha, Dharma, Szangha, erkölcs, halál stb.), négy Brahma-szint (mettá, karuná, muditá, upekkhá), valamint négy forma nélküli állapot és az étel elemzése, illetve a négy elem analízise.

A buddhista tanítók a gyakorló személyisége és lelki fejlettsége szerint választják ki a megfelelő tárgyat, hiszen például a kapzsi embereknek az irtózást keltő tárgyakat, a gyűlölködőeknek a szeretet-brahmaviharát, a hívőknek a Buddha iránti hódolatot, a bölcsőknek pedig a halál felhalmozását ajánlják. A légzés tudatosítása (ánápána) és a hat színtelen kaszina viszont mindenki számára megfelelő, és képes elnyomni az öt akadályt, ezáltal utat nyit a bölcsességhez.

Bár a kammatthána szó páli és szanszkrit eredete a "munkavégzés helyét" jelenti, a gyakorlatok lényege, hogy a meditáló a belső elmén keresztül, az összpontosítás és éber figyelem által közelít a megvilágosodás felé. A 40 tárgy nemcsak a theraváda buddhizmusban alapmű, hanem a buddhista meditációs rendszerek (szamatha és vipasszaná) közös alapját is jelenti, melyek révén a gyakorló a nem, formától és szenvedéstől való szabadulás, az elmélyedés és a belátás fejlődését érheti el.