Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a magyar gazdaság egyik legjelentősebb köztestülete: máig a vállalkozások érdekképviseletét, a gazdaságfejlesztést és a jogszabályok véleményezését végzi, de etikai szabályzatot is készít és nemzetközi kamarai szervezetekben is aktív. A kamarai rendszer gyökerei még 1811-re nyúlnak vissza, amikor Fiumében (akkori magyar–horvát tengeri kikötőben) hozták létre az első ilyen testületet, a rendszer igazi kiépülése azonban 1850-re esik: a Habsburg császári pátens kötelező tagsággal, összesen 11 kamarai központot (köztük Sopront, Pozsonyt, Pestet, Kolozsvárt) hozott létre a centralizáló neoabszolutizmus keretében. A kiegyezést követően Andrássy Gyula és kereskény miniszter, Gorove István nevéhez fűződő 1868-as törvény jelentette a kamarák „aranykorát”: ekkor az orintézmények nagyobb önállóságot kaptak, szakoktatást szerveztek, statisztikákkat vezetnek, és javaslatot tettek a gazdaság fejlesztésére. Ez a több mint másfél évszázados hagyomó még mindig él a mai MKIK-ban, amely napjainkban nemzetközi vitás ügyekben választott bíróságot is működtet, és a nemzeti kamarák kapcsolati hálózában is meghatározó szerepet tölt be.