Az orvos olyan egészségügyi szakember, aki a betegségek megelőzésével, felismerésével, gyógyításával és az egészség helyreállításával foglalkozik, tevékenysége pedig kiterjed a diagnosztikai vizsgálatokra, a terápiás beavatkozásokra és a betegek gondozására. Az orvosi hivatás gyakorlása felsőfokú diplomához és hatósági engedélyhez kötött – Magyarországon az 1997. évi CLIV. törvény szabályozza, és az orvosok országos nyilvántartásba vétele is kötelező. A gyógyítás története az őskori sámánokig nyúlik vissza, de az ókori Egyiptomban (például Imhotep) és Görögországban (Hippokratész és a hippokratészi eskü) már intézményesült, majd a középkori iszlám világban Avicenna munkái jelentették a csúcspontot. A reneszánsztól kezdve olyan felfedezések vitték előre az orvoslást, mint Vesalius anatómiai műve, Harvey vérkeringés-felfedezése, a mikrobiológia fejlődése (Pasteur, Koch) és a 20. századi antibiotikumok, vakcinák, valamint a képalkotó eljárások. Magyarországon Mária Terézia szervezte meg az egészségügyi igazgatást, és 1769-ben megalapította a Semmelweis Egyetem jogelődjét, a 19. században pedig olyan világhírű orvosok tűntek ki, mint Semmelweis Ignác. A 21. században az orvosok a betegközpontú ellátásra, az interdiszciplináris csapatmunkára és az egészségmegőrzésre összpontosítanak, miközben az öregedő társadalom és az új fertőző betegségek jelentette kihívásokkal is szembenéznek.