A film, magyarul mozgókép, olyan képsorozat, amely gyors váltakozásával a mozgás illúzióját kelti, és egyszerre tekinthető művészetnek és iparágnak. A mozgókép nemcsak szórakoztat, hanem reflektál a kultúrára, nevel, ismeretterjeszt, sőt akár propagandaeszközként is szolgál – ezért is nevezik gyakran a hetedik művészeti ágnak. A film története 1895. december 28-án kezdődött, amikor a Lumière fivérek Párizsban, a Grand Caféban megtartották az első nyilvános, fizető közönség előtti vetítést a kinematográfnak nevezett találmányukkal. A hangosfilm korszaka 1927-ben vette kezdetét a Warner Brothers A dzsesszénekes című filmjével, amelyet 1930-ban az első magyar hangosfilm, A kék bálvány követett – bár a korai hangfelvételek még komoly kihívások elé állították a színészeket. A technika fejlődését jelzi, hogy 1940-ben a Disney Fantázia című rajzfilmjében már sztereóhangot használtak, majd a hetvenes években megjelent a Dolby-rendszer is, amely forradalmasította a filmes hangzást. A film vizuális ereje és egyetemes nyelve a feliratozásnak és szinkronizálásnak köszönhetően világszerte képes hatni az emberekre, így máig a modern szórakoztatás és kommunikáció egyik legmeghatározóbb eszköze.