A tőke a hosszabb távra befektethető anyagi és szellemi javak összessége, amely a klasszikus közgazdaságtan szerint a vállalkozások elindításának és fenntartásának alapvető termelési tényezője. A szabad piacgazdaságban a tőke áramlását a bankrendszer biztosítja, amely a társadalmi megtakarítások összegyűjtésével hitelnyújtás formájában fedezi az újabb befektetéseket, így járulva hozzá a nemzetgazdaságok növekedéséhez. A tőkét jellege szerint csoportosíthatjuk: gazdasági tőkére (befektetett javak), kulturális tőkére (amely lehet inkorporált, azaz személyes képességek; tárgyiasult, azaz kulturális javak; és intézményesült, azaz hozzáértés), valamint szociális tőkére (társadalmi kapcsolatok), amely utóbbi gazdasági tőkévé konvertálható. A tőkejövedelem a befektetett tőke által létrehozott új érték, amelynek formái nemzetgazdasági szinten a bruttó hazai termék (GDP), vállalkozásoknál a nyereség, pénzintézeteknél a kamatjövedelem, a lakosságnál pedig például az ingatlan bérbeadásából származó adózott jövedelem. Összességében a tőke a gazdasági növekedés motorja, hiszen felhalmozódása révén aktív, megtérülő termelőeszközzé válik, és nélkülözhetetlen a piaci folyamatok működéséhez.