A Fejérváry-kormány (gúnynevén darabontkormány) 1905. június 18-án alakult meg, miután Ferenc József király figyelmen kívül hagyta az 1905-ös választások eredményét, és a vereséget szenvedett Tisza-kormány helyett Fejérváry Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. A kinevezés hátterében az állt, hogy a győztes ellenzéki koalíció (a Szövetkezett Ellenzék) élesen elutasította a kiegyezést, ami az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésével fenyegetett volna. A parlamenten kívüli tagokból álló kabinetet egyetlen párt sem támogatta, így a „nemzeti ellenállás” gyakorlatilag megbénította, és a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt is feloszlott 1906. április 11-én. A kormány az általános és titkos választójog bevezetésének ígéretével próbálta csillapítani a kedélyeket, de ez a kísérlet is kudarcot vallott. A válságot végül egy titkos paktum oldotta fel, amelynek értelmében Wekerle Sándort nevezték ki miniszterelnöknek, és a Fejérváry-kormány 1906. április 8-án lemondott. Az új kormányt a két és fél héttel később megtartott 1906-os választások erősítették meg pozíciójában, ezzel lezárva a súlyos belpolitikai válságot.