A tűzijáték a pirotechnika leglátványosabb, szórakoztatást célzó ágazata, amelynek gyökerei Kínába nyúlnak vissza – a 12. században már a ma is hasonló eszközökkel ünnepelték a császár születésnapját vagy az egyházi alkalmakat. Magyarországon az első ilyen show-t 1476-ban, I. Mátyás és Beatrix esküvőjén rendezték Székesfehérvárról, majd Budavár 1686-os visszafoglalását is tűzjátékkal ünnepelték; a budapesti Szent István-napi tűzijáték pedig 1927 óta, a világháborús szünetektől és az 1956–1966 közötti kényszerszünettől eltekintve töretlenül él. A modern kor jelentős előrelépése volt, amikor 1965-ben Teleki György és Fekete Károly mérnökök elsőként alkalmaztak elektromos indítógépet a fővárosi tűzjáték során, majd a rendszerváltás után 1992-ben Gyulán megrendezett első magánszervezésű esemény adta meg a szakma újjászületését. A professzionális termékek – mint a 2–16 collos tűzbombák vagy a római gyertya – hatósági engedéllyel használhatóak, és bár az összeállításukban még mindig nagy az élő munka szerepe, a világtermelés túlnyomó része ma is Kínából származik.