Ukrajna mint politikai és földrajzi entitás csak a kora újkorban jelent meg, elsősorban lengyel–litván határvidékként, és függetlenségét végül 1991-ben nyerte el – a cikk azonban a terület jóval korábbi előtörténetét is bemutatja. Az ókorban a mai Ukrajna területén szkíták éltek, majd az i. e. 7. században görög gyarmatosítók telepedtek le a Krím-félszigeten (például Kherszonészosz és Pantikapaion), akiknek utódai a Boszporoszi Királyságot hozták létre; ezt a virágzó kultúrát a gótok (236) és a hunok (375) betörése pusztította el. A kora középkorban a Krím lakossága Bizánc hatására felvette a kereszténységet, a Kazár Kaganátusban pedig a zsidó vallás lett államvallás, és ekkoriban érkeztek a területre a magyarok (Etelköz, Levédia) is, akiket 893 körül a besenyők követtek. A 9. században varég törzsek alapítottak új telepeket a Dnyeper mentén, így jött létre Kijev (860), majd 882-ben a Kijevi Rusz, amely a Kárpátoktól egészen a Ladoga-tóig terjedt. A szláv népek őshazája a Kárpátok és a Balti-tenger közötti terület volt, ahonnan a 6–7. században vándoroltak szét, és a 10–15. századra a Fehér-tengerig jutottak, közben török és finn elemeket is magukba olvasztva.